A „szegények szabadalma” szolgáltatás veszélyei - feltalálói szemszögből nézve

A Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara Elnöksége kötelességének érzi a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft. által „Szegények szabadalma” címen kínált szolgáltatással kapcsolatban tájékoztatni a szolgáltatást igénybe venni szándékozó feltalálókat az Elnökségnek a szolgáltatással kapcsolatban felmerült szakmai aggályairól.

Bevezetésként leszögezzük, hogy gazdaságilag értékes szabadalomhoz kizárólag szabályszerű, a lehetőség szerinti legtágabb oltalmi kört lefedő szabadalmi bejelentés útján lehet eljutni. Hevenyészetten összeállított bejelentéssel ez a cél nem érhető el; a jogszerzés ilyen megindítása esetén utólagosan jelentős jogszerzési többletköltségek merülhetnek fel, illetve végső soron maga a jogszerzés is meghiúsulhat. Az ilyen szabadalmi bejelentés által keltett hamis biztonságérzet a feltalálót a befektetők viszonylatában is kiszolgáltatottá teheti.

A „szegények szabadalma” a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft. szolgáltatása, amelyet a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület (MSZTE) honlapja is ajánl a feltalálók részére (a kettős megjelenés magyarázatául az szolgál, hogy a Pintz Iroda és az említett Egyesület első embere ugyanazon személy). Az MSZTE honlapján található részletes tájékoztató szerint: „A szegények szabadalmának lényege, hogy olyan szabadalmi bejelentést nyújthasson be a feltaláló, amely alkalmas arra, hogy 0,5-1,5 év múlva jó szabadalmi bejelentés szülessen belőle. A benyújtott szabadalmi bejelentés után a feltaláló már bátrabban kereshet befektetőt, aki társul szegődve biztosítja a profi szabadalmi bejelentés anyagi hátterét.”.

Fel kell hívnunk a szabadalmaztatásban kevéssé járatos feltalálók figyelmét arra, hogy ezt a célt a kínált szolgáltatás szakmai szemmel nézve igen nagy valószínűséggel nem valósítja meg. A kínált szolgáltatás ugyanis azzal a hamis biztonságérzettel kecsegteti a szolgáltatás igénybe vevőit, hogy találmányuk a szoftver segítségével készített „szabadalmi bejelentés” benyújtását követően már biztonságban van. Ez a hamis biztonságérzet jelenti a kínált szolgáltatás legnagyobb veszélyét.

Az idézett honlapok állításaival szemben a valóság az, hogy amennyiben a „szegények szabadalma” szolgáltatás alkalmazásával készített, a szolgáltató által is elismerten könnyen megkerülhető szabadalmi bejelentés birtokában kezd el tárgyalni a feltaláló egy szabadalomjogi ismeretekkel rendelkező befektetőjelölttel, akkor ez a hamis biztonságérzet könnyen kiszolgáltatottá teheti a feltalálót a befektetőjelölttel szemben. Ugyanis igen gyakori az az eset, hogy a befektető (amely gyakran a kérdéses szakterület egyik piacvezető cége) végül nem köt szerződést a feltalálóval a megkeresés és találmányismertetés után. A tapasztalatok szerint ilyenkor sajnos az is előfordul, hogy – észlelve a felkínált megoldás védelmének hiányosságait – saját fejlesztési tervébe illeszti be a megismerteket, a feltaláló teljes kizárása mellett (az eredmények pedig évekkel később jelennek meg a piacon, jellemzően továbbfejlesztett formában).

A realitások talajáról nézve tehát rendkívül veszélyes a „szegények szabadalma” irányvonal, ugyanis a szoftver kérdései arra tökéletesen alkalmasak, hogy a találmány tárgya megismerhetően fel legyen tárva a bejelentésben, arra viszont semmiképpen sem, hogy a feltárásnak megfelelő, legtágabb oltalmi kört biztosító szabadalmi igénypontokat és azt védhetően alátámasztó kitanítást is tartalmazzon a bejelentés. Így a „szegények szabadalma” lehetőséget teremt arra, hogy a találmány alapját képező ötlet megvalósítható módon, minden ellenszolgáltatás nélkül a feltaláló birtokából a potenciális befektető birtokába kerüljön, amennyiben az rendelkezik szabadalomjogi ismeretekkel (vagy alkalmaz ilyen szakembert) és képes kiaknázni a gyenge feltalálói helyzetből adódó lehetőségeket a feltaláló ötletének ellenszolgáltatás nélküli hasznosítására.

A „szegények szabadalma” szolgáltatás által keltett hamis biztonságérzet egy további jelentős veszélyt is hordoz magában, ugyanis az azzal készített „szabadalmi bejelentés” birtokában a feltalálók vélhetően már nyugodt szívvel tárják fel találmányukat (például befektetők számára készített prezentáció, internetes ismertető vagy szakcikk keretében), ez pedig komoly gondot okozhat a későbbiekben, mivel az így készített „bejelentés” az idézett honlapokon leírtak szerint is további kiegészítésre, szakszerű átdolgozásra szorul [ami a gyakorlatban csak követő bejelentés(ek) benyújtásával valósítható meg]. Azt azonban a feltalálók többsége nem tudja, hogy egy nem kellő alapossággal készített szabadalmi bejelentést követő saját publikáció esetén a későbbi kiegészítések, saját továbbfejlesztések szabadalmaztatása rendkívül megnehezedik, sőt gyakran teljesen lehetetlenné válik, mivel a nyilvánosságra jutást követően már az ismertetett saját alapmegoldáshoz képest kell szakember számára nem nyilvánvaló többleteredményt bemutatni a követő bejelentés(ek)ben. Ez pedig gyakran pont a piaci szempontból legfontosabb, továbbfejlesztett megvalósítási módok szabadalmaztatását lehetetleníti el.

A fentiek alapján óva intünk minden feltalálót attól, hogy a leírtak figyelembe vétele nélkül igénybe vegye a szakmailag alapvetően irreális célt kitűző, így komoly eséllyel kiszolgáltatott helyzetet teremtő „szegények szabadalma” szolgáltatást, különösen pedig attól, hogy pusztán egy „szegények szabadalma” szolgáltatással készített „szabadalmi bejelentés” birtokában tárgyalásokat kezdjen a találmánya hasznosításáról egy potenciális befektetővel.

Budapest, 2015. november 23.

A Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara Elnöksége